Az oldalon történő látogatása során cookie-kat („sütiket”) használunk.További részleteket az adatvédelmi tájékoztatóból kaphat. . Az "OK" gomb megnyomásával elfogadja a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztató

Pincebogárirtás garanciával

Budapesten és Pest megyében

Pincebogár

A köznyelvben több, eltérő rovarfajt pincebogár néven nevezünk meg.

Szárazföldi ászkarákok

  • Foltos pinceászka

Gyászbogárfélék

  • Halottbűzű bogár
  • Közönséges bűzbogár

Szárazföldi ászkarákok

Testhossza: 15–20 mm. Teste háti-hasi irányban lapított, zömök felépítésű, széles. Rákokra általában jellemző hátpajzsa hiányzik, a torszelvényei a potroh szelvényeihez hasonlóan szabadon állnak. A testszelvényekhez kapcsolódó ízelt lábak egyforma járó lábak, amelyek fürge mozgást tesznek lehetővé. A nőstények torlábain lemezek vannak, amelyek költőtáskát képeznek. Ennek a petecsomók cipelésében van jelentősége. A potrohlábak kitinrétege vékony, alatta bőven áramlik a vér. Itt történik a gázcsere, így a lábak redőzött kültakaróból kialakult kopoltyúk révén az ászka légzésében nélkülözhetetlen szerepet töltenek be. A foltos pinceászka egyik legnagyobb ászkafajunk.

Az ember közelében, elsősorban pincékben, üvegházakban él, de lakásokban is felbukkanhat. A kiszáradást nem tudja elviselni, emiatt szabad természetben a nyirkos, hűvös, nehezen kiszáradó életteret részesíti előnyben.

A többi ászkához hasonlóan a szárazföldi fajoknak a testfelépítésére jellemző a külső meszes váz  amelyhez 14 végtag kapcsolódik. A legnagyobb testű szárazföldi ászkák közé tartoznak a maguk 4-5 centijével óriásnak számító Ligia génusz fajai.

Táplálkozása

A szárazföldi ászkarákok ökoszisztémában betöltött szerepe főként a szerves anyag lebontásából, vagy feldarabolásából áll. Ez azt jelenti, hogy táplálékukat a hullott avar, növényi törmelék és az azokon megtelepedő mikroorganizmusok és gombafonalak alkotják. Egyes internetes források megemlítenek az ászkák köréből kerti kártevőket is, de ezen „kártételek” valós mértéke vagy valóságtartalma kérdéses.

Gyászbogárfélék

A fajszámot tekintve a bogarak mintegy 150 családja közül a gyászbogaraké a 8. legnagyobb. A túlnyomórészt fekete testszín alapján kapta a család a gyászbogarak elnevezést, melyekből a Földön 18 ezer, Magyarországon 100 faj fordul elő. A trópusokon élő gyászbogarak tarka színűek is lehetnek. Nagyrészt éjjeli állatok; főleg bomló növényi anyagokkal és gombákkal táplálkoznak. Az odvas fák korhadékában élő fajok kaptak rá az ember élelmiszereire, főleg a lisztre. Az ismert fajok nagyjából fele szélsőségesen száraz területek (sivatagok, félsivatagok, szavanna, sztyeppék, mediterrán vidékek) lakója.

A halottbűzű bogár vagy hosszúlábú bűzbogár a rovarok osztályának a bogarak rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak alrendjéhez és a gyászbogárfélék családjához tartozó faj. Nevét vészhelyzetben kibocsátott, kellemetlen szagú riasztóanyagairól kapta.  20-31 mm hosszú rovar, test egyszínű, zsírfényű fekete. Feje a testhez viszonyítva nem túl nagy, a szemek mögött enyhén befűzött. 11-ízű csápja zsinórszerű, a vége felé enyhén vastagodó, viszonylag rövid, eléri az előtor szélét.

Megtalálható Európa nagy részén (a déli és a nyugati területek kivételével), keleten Szibériáig fordul elő. Magyarországon, főleg lakott területeken közönséges volt, de az 1980-as évek óta csak elvétve kerül elő. A vidéki életkörülmények és higiénés viszonyok javulása, és a hagyományos gazdálkodó életmód, valamint a vályog mint építőanyag visszaszorulása miatt Nyugat-Európában is egyre ritkábban találják meg (az Észak-Rajna vidéken mintegy 30 éve nem fogták).